Nagy-Magyarország a történettudományban történelmi Magyarország vagy Magyar Királyság néven tárgyalt, 1920-ban a trianoni békeszerződéssel megszűnt egykori államalakulat alternatív, az 1920-as években született elnevezése. A revizionista szóhasználatban nemcsak visszamenőlegesen, hanem előretekintve is megjelent a kifejezés: Magyarország kívánt területét értették alatta.A legszűkebb értelemben Magyarországnak közvetlenül a trianoni békeszerződés előtti földrajzi kiterjedését jelenti Horvát-Szlavónországok nélkül, míg a lehető legtágabb értelmezésben a Magyarországhoz különböző formákban valaha kapcsolódott országok és tartományok összességét, illetve jellemzően a valaha volt legnagyobb földrajzi és politikai kiterjedésAz Egész Magyarország, illetve az Integer Magyarország kifejezés szintén a trianon előtti országterületre utal. Az integer latin szó, jelentése egészséges, sértetlen, csorbítatlan, ép, és ebben az összefüggésben a békeszerződés következtében létrejött országra alkalmazott csonka, megcsonkított jelzők ellentétpárja. Közismert irredenta jelmondatban: „Csonka Magyarország nem ország, Egész-Magyarország (vagy Nagy-Magyarország) mennyország”.

A 20. század végi rendszerváltás után a Nagy-Magyarország kifejezést ismét széles körben kezdték használni az 1918 előtti Magyarországra vonatkozóan, használata főleg az irredenta, nemzeti radikális közbeszédre jellemző aA Magyar Királyság 1000-től 1918-ig, majd 1919. augusztusától 1946. februárjáig volt a magyar állam hivatalos neve. A királyság államformaként I. István megkoronázásával jött létre a Kárpát-medence területén a honfoglalástól fennálló Magyar Fejedelemség folytatásaképp. Az ország az erős német fenyegetettség ellenére is lépést tartott az európai fejlődéssel, és a 14. századra nagyhatalmi pozícióba került. Ez azonban I. (Nagy) Lajos után gyorsan leépült, majd az 1479-es kenyérmezei csata felvezetésével 1521-től megkezdődött a török háborúk kora, amely két évszázadnyi hátrányba hozta Magyarországot Európával szemben.

A török hódoltságnak és az ennek kapcsán kialakuló Erdélyi Fejedelemségnek a Habsburg Birodalom vetett véget. Ez politikai és gazdasági függőséghez vezetett, ami tovább hátráltatta a Magyar Királyság felzárkózását. Ennek ellenére az Osztrák Császárság politikai elszigetelődése, a Porosz Királyság megerősödése, az 1866-os königgrätzi csata katasztrófája meghozta az osztrák–magyar közeledést, és 1867-ben létrejött a kiegyezés, amelynek során a Magyar Királyság egyenrangú félként vett részt az Osztrák–Magyar Monarchia életében. Az ipari forradalom második hullámába már Magyarország is képes volt beszállni, és az első világháborúig csaknem ledolgozta hátrányát. Az első világháború következményeként az Osztrák–Magyar Monarchia szétesett, Magyarország az összes résztvevő közül a legsúlyosabb következményeket szenvedte el (trianoni békeszerződés). Ettől kezdve a Magyar Királyság király nélküli királyság lett, ahol Horthy Miklós kormányzó vezette az országot. A második világháborúban a Magyar Királyság a helyzet foglyaként ismét a vesztes oldalon állt. 1946-ban a királyságot, mint államformát hivatalosan és véglegesen megszüntették a Második Magyar Köztársaság létrejöttével.

A királyságban a hivatalos nyelv 1844-ig a latin, 1844-től 1867-ig a magyar, a kiegyezéstől 1918-ig a magyar, Fiuméban az olasz, Horvát-Szlavónországban pedig a horvát nyelvek voltak a hivatalos nyelvei. A Magyar Királyságot az 1918 előtti területtel gyakran a történelmi Magyarország, illetve a Nagy-Magyarország kifejezéssel jelölik, amely kifejezés 1920-ban, a trianoni diktátum után született meg. Csonka-Magyarország kifejezéssel együtt.ét.Searchtool right.svg      Bővebben: Kárpát-medence és Magyarország földtana

A Magyar Királyság történelme legnagyobb részében a Kárpát-medencét és a Kárpátok ívét birtokolta, a hegység vízválasztója viszonylag pontosan megadja az országhatárokat. Délről a Száva, nyugatról a Lajta és az Alpokalja határolta. A Kárpátok íve és a nagy folyók ezt a területet jól védhetővé tették, az ország a történelme folyamán jelentős területváltozásokon nem is ment át. A Magyar Királyság a Kárpátokon túlra rendkívül ritkán vezetett hadjáratot, de hódítók is csak egyetlen alkalommal törtek be innen sikerrel, a mongolok. Változatos földrajzi környezet, amelyben magashegységek (Kárpátok), középhegységek (Dunántúli-középhegység, Északi-középhegység, Erdélyi-középhegység), dombságok (Dunántúli-dombság) és hatalmas síkságok (Alföld, Kisalföld) is vannak. Az ország két fő víziútja a Duna és a Tisza. Legnagyobb tava a Dunántúlon található Balaton.
Searchtool right.svg      Lásd még: A Kárpát-medence településföldrajza a 13. századig

A történelmi Magyar Királyság földrajzi középpontjának helyét 1880-ban mérték ki Szarvas közelében. Mihálfi József főgimnáziumi tanár 1880-ban számította ki. A helyiek rendkívüli fontosságot tulajdonítottak a dolognak, melyet a kornak megfelelő eszközök segítségével büszkén népszerűsítettek. A Nagy-Magyarország mértani középpontját jelző Kreszan-féle szélmalmot azonban lebontották, helyét sokáig mindössze egy malomkő jelölte. A jelenlegi szélmalmot Gödri István tervei alapján 1940-ben készítették el. 1932-ben újra felmérték a Magyar Királyság földrajzi középpontját. Az ekkor korrigált országközéppont az eredetitől fél kilométerrel távolabbra került, a szarvasi arborétummal szemben fekvő területre, a Holt-Körös és a Zöldpázsit-körgát közé. A kijelölt pontra egy dombot és egy szélmalom formájú emlékművet építettek, terméskőből.
Részei [szerkesztés]

A magyar állam nem volt tekinthető modern értelemben vett központosított monarchiának: különféle részei mindenkor jelentős önállósággal, esetenként államisággal is bírtak. Így lehettek részben katonai közigazgatású védterületek, részben önálló nemességgel rendelkező társországok, önálló városok stb. A Királysághoz való kapcsolódásuk nem volt tekinthető egyszerűen közigazgatásinak.